...Kissé feszülten, sietve kutatott elméje rejtett bugyraiban, hátha megleli elvesztett méltóságának halovány emlékét. Sokat gondolkodott, vajon mikor, hol, és hogyan sikerült elvesztenie. Aggódott lelke épsége miatt. Ez nem önsajnálat volt, csak féltette magát a Világtól. Úgy érezte védtelen környezetével szemben. Lelke mélyén káosz tombolt és félt. Nem találta a helyét, s hétköznapjaiban kénytelen volt álarcot húzni, hogy ne lássák félelmét, bánatát. Körül vette magát védőfallal, nem bírt több fájdalmat elviselni. Saját kis világában szinte könnyedén mozgott, bár rá kellett jönnie, hogy még magát is nehéz kiismernie. Sokat vívódott kétségbeesetten, de legalább a humorérzéke vele volt.

Ha kicsit jobban odafigyelünk, minden ember fellelheti benne önmagát, bár az embereknek nem szokása mélyen magukba nézni, saját maguk előtt is álarcot viselnek, így élik le életüket, felszínesen...

"Ne csak nézz, láss is..."