Rájöttem, hogy kurvára máshogy látom  világot, mint példánakokádék, 1 évvel ezelőtthöz képest....és ez nekem nagyin fáj. Rájöttem, hogy már valamilyen szinten én is felszínesen látom a világot. éééééés nem az, hogy nézelődöm, így is látom. Keserű dolog erre rájönni, sőt, az a tipikus kis "hm" kacajjal tölt el.... ez a legszomorúbb... én magam átváltoztam valami közönyös, érthetetlen emberré, pedig sosem volt az!! És nem is akarok az lenni! és tudom is, hogy tudok ellene tenni;   ééééés akarok is!! Csak (ééés itt jön az a közönyös kacaj, az a "hm" kacaj.....), hogy a világ nem engedi!! Röhej.... annyira utálom ezt a világot, ezt a Mindent, hogy cseszhetem, azt, hogy én sajátmagam legyek....
Borzalmas erre ráébredni, hogy, mááár a világnézeted is teljesmértékben átalakult, pusztán azért....mert........mert.....magad sem tudod, hogy miért.... (ez (is)  vicc...).............

Ma álltam a villamos megállóban, és vártam a villamost, és néztem a fákat.  Akkor jöttem rá, ........ hogy kiégtem.... valamilyen szinten TOTTTÁL kiégtem.... ez már pár éve is megtörtént, de legalább önmagamat nem veszítettem el... most meg a rohadt fák  miatt ráébredek, hogy önmagamat is már kezdem elveszíteni.......
itt ülök, írok, és elvesztem..... hónapok óta könyörgöm, hogy valaki  mentsen már meg, és tudom, hogy magamtól senki nem tud, de mg is erre vágyom.....
éééés, ha jól értelmezem saját kis okfejtésemet, akkor magamnak kell megmentenem magamat, saját magamtól!!!!!! ez miez ember?????!!!!! magamtól mentsem meg magam??? ennyire??? nemáááár, ez nekem SOKKK!!!!!........ fájdalmas, amikor az ember a saját idegeire megy..... dehogy ennyire??.......igen, ennyire.....áhh ez nekem sok....
Lassan nem fogom bírni tovább, és zt érzem magamon....tényleg elakarok tűnni... és nem menekülni,    csak eltűnni.....mindenki elől, magam elől , báááárkiii előőől!!!!!!!!!
Lenne egy ember aki ezt megérti.....ééés nm is a megértő társra vágyom,  vagy egy emberre aki EZTet megérti, hanem magamat kellene végre megértenem.... most légy okos domokos.... ha ha.... a sóhaj..... de ez nem az a "chö", cikus sóhaj, hanem máár a belefáradás sóhaj....
Vártál egy szerelemre. megkaptad. VÉGREEEEE!!!!!! (egy olyan szerelem (amit okkal nevezhet az ember szerelemnek!!!), csak még ő se tudja, pedig deh!!!), ééééés mégis szarul vagy. ez az.   komolyan,    ez az!!!!! ne mástól várd már a megkönnyebbülést!!! jó, de... várhatod, és meg is kaphatod, de az részben felszínes lesz! és te meg....nah, te meg..... itt van!!! ő az.... és sose gondoltad volna, de ő.....bazdkiiiiii..... megbizseregtet, mi??! de nem csak ott...hehe... mindenütt!!! a lelkedbe belemászik, mert őőő tudja.....tudja és tudja...!!! csak te nem tudod még annyira...,   azt hogy miért nem, azt tőle kérdezd, részbn ő a hibás, mert tartózkodik, de nem para, idővel minden kialakul.... ;)
wáááuu.... mivannn????!!!  tudja a fene.... ki érti ezt?! senki....még temagad se, illetve ő maga se, vagy mi magunk se??!! ennyi...
kell az az érzés..... az mindig kell...., DE itt most nem is erről van szó! hanem? hanem.....hanem arról, hogy mit akarsz még az élettől??!! az    Élettől....??!! nah, ez az a kérdés, amire most,  nem tudjuk meg a választ....
(éééés később se nagyon, ha nem nézel tényleg magadba.........................és nem hessegeted el azokat a gondolatokat, amik be-be röppennek a fejedbe.............)